Hardverfejlesztőként a fizikai viág közelsége az, ami igazán izgalmas számomra

2017.06.23.
June 23, 2017

Budapest és a Vajdaság között hasonlóan relatív a távolság, mint a villanyszerelés és a hardverfejlesztés között. Van hogy sok, van hogy kevés.

Hogyan lesz egy villanyszerelői álmokat dédelgető, vajdasági kisfiúból hardverfejlesztő és a Green Fox Academy tanára? Veréb Szabolcs, a TOTORO csapat mentora elmesélte nekem kalandjait - határon innen és túl.

Csantavéren született, a délszláv háború kellős közepén. Szerencsére kisgyerekkorát mégsem ez határozta meg, sokkal inkább a barangolások a tanyavilágban, és az ezermester édesapa által “szállított” izgalmas szerelnivalók. Legyen az szivattyú vagy családi ház, bármit megépítettek. “Apukám gépészként dolgozott egy csokigyárban, és amikor hazajött a munkából, nekifogott a második műszaknak, azaz elkezdett megszerelni mindent, ami körülötte volt. De nem ám amolyan Mekk mesterként, hanem valóban mindenhez értett.” - mesél Szabolcs. “Elég volt egyszer meglátni, hogy az elosztó szekrényben csinálgat valamit, máris eldöntöttem, hogy én villanyszerelő leszek. Mágikus dolognak éreztem. A tanulás jól ment, már óvodás koromban megtanultam olvasni, jöttek a szavalóversenyek, és minden egyéb. A reál tárgyakból kifejezetten jó voltam, de az iskola nem volt olyan hatással rám, mint az, amikor például apu elvesztette az állását, és földműveléssel, állattenyésztéssel kezdett foglalkozni. Mert akkor lett traktorunk, és egy csomó más gép is bekerült a képbe, amiket szerelhettünk naphosszat. És flexeltem, köszörültem, a műszaki, gépészeti dolgok tették ki az életem jó részét. Kész a lecke? Persze. Akkor gyere dolgozni fiam. A mindennapjaim jórészt így teltek, na meg rosszalkodással:)” - mondja Szabolcs. “Harmadikos voltam, amikor Szerbiában újra fellángolt a háborúskodás, bombázók repkedtek felettünk, ami persze mindenkit rettegéssel töltött el, de számomra meghatározó élmény volt látni ezeket a hatalmas gépeket is.”

Szabolcs szülei úgy látták, hogy a tanulás háttérbe szorul az ujjából szinte mindent könnyedén kirázó kisfiuknak, így középiskolának egy nehezebb terepet választottak: a szegedi piarista gimnáziumba íratták. “Egy jó nehéz gimnázium, messze a családi tűzhelytől, és Szerbiától, ahol nem látták a jövőmet. Ez volt a szüleim fejében. Abban biztosak voltak, hogy többre vagyok érdemes, mint hogy szakmunkás legyek egy vajdasági kis faluban” - emlékszik vissza Szabolcs, aki ahogy mondja, az új iskola hatására lenyugodott, megkomolyodott. “A piaristáknál már azért letörték a szarvaimat, ott tényleg el kellett kezdeni tanulni, nem ment minden magától. Ennek ellenére rendre jöttek az OKTV-k, mindenhova beneveztek. A kémia és a fizika nagy kedvenc volt, szerettem ezeket a témákat. És ebben az időben vált nyilvánvalóvá, hogy szeretek magyarázni, másoknak segíteni a tanulásban. Szívesen jöttek hozzám a többiek a kérdéseikkel, és én nem sajnáltam tőlük az időt. Különleges érzékem volt ahhoz, hogy kitaláljam, másnak mi az, ami problémát okoz, mi az, ami nem világos. Direkt figyeltem is arra, hogy ezt a tudást fejlesszem magamban. Arra is rájöttem, hogy miközben magyarázok, remekül át tudom strukturálni a tudásomat, ami számomra is nagyon hasznos. Így még nagyobb volt a motiváció, hogy másokat tanítsak. A végén már fizikaórákat is tartottam a tanár helyett.” - mondja Szabolcs.

Hardver programozó képzésünk első hallgatói és mentoruk, Kazy

“Fogalmam se volt, mit csinál egy villamosmérnök”

Ekkor már kapisgálta, hogy valószínűleg nem villanyszerelő lesz, ha nagy lesz, azt azonban nem tudta, hogy merre tovább. Szabolcsot az első szerelem hozta Budapestre: a lány ugyanis itt, a fővárosban lakott. “Évek óta erősítőket építettem az otthoni műhelyemben, találtam kapcsolási rajzokat, és kísérleteztem. Minden kidobott elektronikai eszközt próbáltam újrahasznosítani. Kondenzátort, transzformátort, elektroncsöveket berheltem ki belőlük, amikből audió eszközöket építettem, szerettem a kütyüket, az elektronikát. Arról akkor még fogalmam sem volt, hogy mivel foglalkozik valójában egy villamosmérnök, de ez nem számított, ezt a szakot jelöltem meg, mondván: biztos jó lesz.” - meséli Szabolcs.

“Egy rakás zseni járt a villamosmérnök szakra, akik mind kenték-vágták a matekot, az elméletet. Az, hogy itt már aztán nagyon sok nálam okosabb embert találtam, alaposan át is rendezte a személyiségemet. Ugyanakkor sokat segített a hardveres, kütyüzős múltam, az, hogy én sokkal szorosabb kapcsolatban voltam a valósággal. Ahogy a gyakorlat került előtérbe, a koleszban egyre többen jöttek hozzám, hogy magyarázzam el a házit, segítsek megoldani a feladatokat.” A tanítás tehát újra felbukkant Szabolcs életében, az is megfordult a fejében, hogy az egyetemen is oktasson, de az egész “lepapírozása” túl bonyolultnak tűnt, más irányba indult el.

“Végre lehet tanítani!”

“A BSc képzés alatt ismerkedtem meg Lágler Gergellyel, a BME Formula Racing Team villanyautós csapatának egykori kapitányával, akivel jó barátságba keveredtünk. Neki kezdtem el dolgozni az Xtalin nevű cégében, ahol a feladat az, ami mindig is a leginkább vonzott: a kütyük tervezése.” - mondja Szabolcs, aki gyakorló hardverfejlesztőként szinte azonnal belebotlott a Green Fox hardveres képzésébe is. “Nem volt kérdés, hogy belevágjak-e a mentori munkába, hiszen a sok “maszek” korrepetálás, kávé melletti házifeladatozás után itt végre igazán lehet tanítani!” - teszi hozzá.

“Egzakt tanítási tapasztalatom eddig ugyan nem volt, de a visszajelzések nagyon pozitívak. Örülök, hogy ezt a szakmát taníthatom, mert ez egy igazán jó szakma. Sokan nem is tudják, hogy mi folyik egy áramkörben, pedig azért annyira nem bonyolult. A probléma ott van, hogy a tudományokat ma nem oktatják jól, részben az oktatók fásultsága, részben a diákok érdektelensége miatt. Pedig lehetne mindezt jobban is tanítani, és akkor a gyerekek nem veszítenék el a kapcsolatukat a valósággal. És akkor rájöhetnének, hogy nem valami titokzatos mágia a fizika vagy a műszaki tudományok.” - mondja Szabolcs. “A tudomány nem egy öltönyös, hú, de nagy dolog. A legfontosabb a játékosság, a kíváncsiság, a megoldások próbálgatása, a kísérletezés. És az, hogy ne rugaszkodjunk el a mindennapokban tapasztalt jelenségektől. Fontos az, hogy az elmélet a helyén legyen. De biflázással ezt nem lehet elérni. A Green Foxban is úgy oktatok, hogy először tapasztalunk, a gyakorlatban nézünk rá dolgokra, próbálkozunk, sokszor el is bukunk, aztán megpróbáljuk megérteni, hogy mi van egy-egy jelenség mögött. Ez a folyamat visz előre minket.”

“Aktívan belemegyünk a valóságba”

Mivel Magyarországon nemigen működik még a Green Foxéhoz hasonló, gyors, intenzív hardverfejlesztői képzés, érdemes belekukkantani kicsit a hallgatók mindennapjaiba: “A képzés első heteiben megtanultunk alap szinten C-ben programozni, és ezzel párhuzamosan már egy fejlesztői panelen is túlvagyunk. Egy egyszerű kis mikrovezérlőt programoztunk, melynek segítségével csináltunk már hőmérőt, LED-es villogókat, de egy bonyolultabb szabályzási kört is készítettünk. Megtanultuk, hogyan lehet megmérni egy ventillátor fordulatszámát, illetve már azt is tudjuk, hogyan lehet azt szabályozni. De persze itt nem állunk meg. A fapados dolgoktól haladunk az érintőképernyők, kijelzők, SD kártyák, a netes vezérlés világába. Egyszóval összekötjük a szoftveres világot a hardveressel.” - meséli Szabolcs, aki azt is elmondta, hogy a csapatában a lehető legkülönbözőbb hátterű hallgatók tanulnak, nem alapfeltétel, hogy a kezdetekkor bárki is műszaki múlttal rendelkezzen. “Akinek ez megvan, annak azért izgalmas a képzés eleje, mert hihetetlen jól tudja strukturálni a tudását. Akinek meg nincs, azok is remekül ráéreztek az ízére annak, hogy milyen jó a hardverezés. De akadnak olyan diákjaim is, akik nehezebben vették fel a fonalat. Rajtuk viszont azt látom, hogy annyira szeretnék ezt csinálni, hogy rengeteg energiát pakolnak bele nap mint nap, küzdenek érte, hogy haladjanak. Végülis azért vagyunk itt, hogy kontrolláltan kövessük el a hibákat, és azokból tanuljunk. És ez sikerül is, már most látszik, hogy nagyon sokat tanult a csapat.” Amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a támogató hardveres cégek is látják bennük a fantáziát.

További blogposztok

Tovább olvasnál?

Low-code Q&A: Ti kérdeztetek, mi válaszoltunk

A low-code, avagy platform alapú fejlesztés előnyeit egyre több cég ismeri fel, azonban még mindig sok a kérdés a technológia körül. Ezért szerveztünk egy kerekasztal-beszélgetést, ahol megvitattuk a platformban rejlő lehetőségeket, többek között kitértünk arra is, hogy a low-code tökéletes belépő lehet az IT karrierhez.

Rajztanárból Salesforce Consultant: kinek való ez a terület?

Donkó Anita eredetileg rajztanár, aki hosszas mérlegelés után váltott az IT területre. 2022 nyarán végezte el CRM Specialist képzésünket, majd 2 héten belül el is helyezkedett. Milyen élmény volt számára a képzés, mi fogta meg a Salesforce-ban, és milyen párhuzamot lát a platform és a falmászás között? Ismerd meg Anita karrierváltásának a történetét!

Niki és a low-coding: véletlen találkozásból izgalmas külföldi karrier

Világszerte egyre népszerűbbek a low-code platformok, és a területhez értő szakemberek iránt is gyorsan nő a kereslet. Tarjáni-Dobos Nikolett dietetikusból lett szoftverfejlesztő, és lassan 2 éve low-code programozóként dolgozik Németországban. Álláskeresőként hallott először a területről, és ma már szerencsésnek érzi magát, hogy ezzel foglalkozhat. De mit csinál egy low-code fejlesztő, és hogyan telik egy munkanapja? Nikit ezekről, és a low-codinggal kapcsolatos tévhitekről kérdeztük.

Further blogposts

Would you like to read more?

Soft skills may become even more important in the age of AI

It is now widely known that empathy and communication are essential as a programmer. More and more employers are favouring candidates who still need to improve their technical knowledge but are strong in soft skills. But what soft skills should a programmer have and how much can these skills be developed? To what extent can the rise of ChatGPT and similar systems transform these expectations? We asked Annabella Ádám, psychologist at Green Fox Academy.

The presence of women in digital professions

The pressure for growth experienced by IT companies is now having an impact on the labour market. The active involvement of women in the IT sector can not only play an important role in alleviating skills shortages; it can also contribute to the development of a more diverse workplace, stimulating teamwork and productivity.

”It was like having a map in a complex labyrinth - suddenly, everything began to make more sense”

We believe that by providing up-to-date knowledge we can ensure our students' competitiveness in the labor market. That's why, during our courses, leading developers and recognized experts share their practical experiences with our students on several occasions. James Tang, the software developer at SEON is also one of these experts.