A programozóvá válás nehéz folyamat, erről mesélt Noémi

“A szüleim mindig támogattak abban, hogy megtaláljam azt, amivel igazán szívesen foglalkozom. Szerettem a magyart, a nyelveket, és idővel az is lett a meggyőződésem, hogy én ehhez értek jobban. A bátyám fizika-informatika szakon végzett, ő vitte a reál vonalat, én pedig a bölcsészettudományok mellett tettem le a voksom. Igaz ugyan, hogy középiskolában a matek is nagy kedvencemmé vált, de nem mertem fakultációra menni. Azt gondoltam, hogy nekem az már túl nehéz lenne. A magyar szakot választottam, aztán amikor szakirányt kellett választani, a művelődéstudomány tetszett meg, és ezen belül is - szinte véletlenül - a színházas órák közelébe kerültem.

Hamar kiderült, hogy a színházzal szeretnék foglalkozni. A tanár személye meghatározó volt a számomra: ahogy felépítette az órákat, az egész képzést, az lenyűgözött. Mivel mesterszak még nem indult Pesten abban az időben, minden lehetséges módon próbáltam valahol színházzal kapcsolatos órákra beülni. Tettem egy kis kitérőt a kultúratudomány mesterszakra, de ahogy elindult a színháztudományi MA képzés, nem volt kérdés, hogy ott folytatom. És végül ez lett az, amiből a mesterdiplomámat megszereztem.” - meséli Noémi. “Volt aki dramaturg lett vagy rendezőasszisztens, és többen kutatóként helyezkedtek el az egyetemi társaim közül. Én az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet falai közt találtam munkát, pályázatokat koordináltam.” - mondja Noémi, akinek az estéi is a színház közelségében teltek. “Évekig nézőtereztem a Bárka Színházban. Ez az időszak igazán meghatározó volt az életemben. Pici színház, sok barát, összetartó közösség - nagyon jó élményekkel gazdagodtam az alatt a négy év alatt, amíg ott dolgoztam. Később a színházunk és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem közötti kapcsolatokat ápoltam - amíg még létezett a Bárka.” - meséli Noémi.

“Ahogy telt az idő, egyre inkább úgy éreztem, hogy hosszútávon nincs fejlődési lehetőségem, és az ismereteimet nem tudom kellőképpen bővíteni. Ekkor már rengeteg cikket olvastam arról, hogy mekkora a szakemberhiány az informatika területén, és beugrott az a régi, középiskolai emlék, hogy én a matekot mennyire szerettem. Nem lehet azt mondani, hogy fejest ugrottam az ismeretlenbe - alaposan körüljártam, hogy milyen programozóiskolák léteznek, és amikor rábukkantam a Green Foxra, minden workshopjukon, nyílt napjukon résztvettem. Itt megtudtam, hogy mi az, ami a képzésben bitang nehéz, milyen készségekkel kell rendelkeznem, és hogy ki az, aki jó eséllyel lemorzsolódik. Ezek az alkalmak - például a Green Fox Ladies’ Coding Night nevű programja - nagyon sokat segítettek a döntésben. Emellett a Django Girls lányoknak szóló képzése is nagyot dobott a lelkesedésemen. Egy online tanfolyamot is elkezdtem, hogy lássam, egy-két hónapnyi intenzív tanulás mit hoz ki belőlem. Úgy voltam vele, hogy ha érzem, hogy fogékony az agyam a kódolásra, és még élvezem is közben, akkor érdemes belevágnom. Egy teljes évig tartott, de szép lassan felépült bennem az elhatározás - így meglepetés sem nagyon ért a Green Foxos felvételin. Lehet, hogy én túlságosan biztonsági játékosnak számítok mások szemében, de számomra annyira éles volt ez a váltás, hogy időt kellett adnom magamnak, nem akartam felelőtlenül meghozni ezt a döntést.” - mondja Noémi.

“A felvételi folyamat alatt végig jól éreztem magam, a visszajelzések is pozitívak voltak. De azért amikor a fülembe jutott, hogy ötszörös a túljelentkezés, azt mondtam: minimális az esélye, hogy én a Green Foxban tanulhassak. A kíváncsiság és az akarat mégis vitt előre - és sikerült bejutnom. Egyenesen az Eagles nevű csoportba, amelynek az volt a specialitása, hogy angolul folyt az oktatás. Ez a tanulásban nagyon sokat segített, hiszen amúgy is angolul kellett minden kifejezést, minden tananyagot magunkba szívnunk.” - mondja Noémi, aki az “alapozás” után, a projekt időszakban egy stratégiai játékot fejlesztett két társával.

“Nagyon különbözőek voltunk, de ennek csak a pozitív oldalát tapasztaltam meg. Egyikük azért volt kiváló, mert iszonyú hamar mélyére tudott ásni a dolgoknak, és nagyon szerteágazó tudást hozott be a közösbe, a másikuk pedig a határozottságával tudott sokat adni a közös munkához. Jól kiegészítettük egymást.”

Noémi útja a sikeres végzést követően egyenesen az Eu Edge-be vezetett. Mint a legtöbb diáknak, neki sem kellett hosszan keresgélnie. A Green Fox képzését partnercégként már évek óta figyelemmel kísérő Eu Edge-ben backendesként helyezkedett el, és Java-t használ a programozásban. Mint mondja, először egy kisebb projekten dolgozott - micsoda véletlen - egy szintén ex-Green Foxos, frontendes lánnyal. “Nulláról kellett leraknunk az alapjait egy teljesen új weboldalnak. Örülök neki, hogy így alakult, mert könnyebb, ha nem csak úgy belecsöppenek egy hatalmas kódhalmazba, hanem megtapasztalhatom a kezdetektől, hogyan épül fel egy oldal. Fél év után pedig bekerültem a FreshDirect nevű oldal fejlesztői csapatába.” - mondja Noémi.